Amit valószínűleg nem tudtál a Tuckman-modellről
Brucek Tuckman pszichológus az Ohio-i Egyetemen 1965-ben készített egy irodalmi kutatást (Tuckman – Jensen, 1965) az addig összegyűlt csoportfejlődési modellekről és ezekben a már létező tanulmányokban kereste a „közös pontokat”, amivel egy kvázi általános modellt tud alkotni arról, hogy csapatok milyen szakaszokon mennek keresztül.
Úttörő munka volt ez nem kétséges. Az irodalmi kutatás (magyarul metaanalízis) egy bevett és tudományos szempontból is elfogadható kutatási módszer, aminek az előnye, hogy egy jól meghatározott szigorú módszertan mentén haladva rengeteg kutatás rengeteg eredményét lehet összegezni általa anélkül, hogy nekünk magunknak kéne rengeteg adatot felvenni.
A módszertannak van viszont egy fontos 2. fázisa, a validálás, azaz a kapott eredmények „visszamérése” a valóságban annak a biztosítása végett, hogy amit gondoltunk a metaanalízis eredményei alapján az tényleg így van-e. A Tuckman modell ebben nem jeleskedik.
A modell használatához készült egy 32 tételes kérdőív, amivel azt akarták elérni, hogy a modellben szereplő fázisokat lehessen egy csapatban azonosítani, ezzel segítve a csapatok önreflexióját, ami a fejlődésnek egy fontos lépése. Derék és előre mutató vállalkozás! A kérdőívet 2023-ban validálták (Van Tyne, 2023), azaz megvizsgálták, hogy mennyire jól (megbízhatóan) méri azokat a jelenségeket amiket mérni szándékozik. Ennek a módszertanába most nem megyek bele, de a validitás és reliabilitás két nagyon lényeges pszichometriai mérőszám egy kérdőív – és így a mögötte álló modell – jóságának a meghatározásásban.
A Tuckman modellre épülő kérdőív validitás vizsgálata csak a Performing fázisra vonatkozóan mutatott erős eredményeket, a másik 3 fázisra vonatkozóan nem. Ez magyarul annyit jelent, hogy a kérdőív csak a Performing fázisra megfogalmazott jelenségeket méri helyesen, a többit nem. Lévén, hogy a kérdések a modellben feltételezett viselkedésmódok alapján készültek, ez az eredmény azt is jelenti, hogy a jelenségek sem jól mutatják a valóságot.
Amit valószínűleg te is tudsz a Tuckman-modellről
4+1 egyszerűen elképzelhető és logikusan egymás után rendezett fázisban írja le a csapatok fejlődését. Formálódás, Viharzás, Normák kialakulása, Teljesítés + Felbomlás. Szeretjük az ilyen modelleket, mert valami olyat tesznek könnyen érthetővé ami mélyebbre nézve tök bonyolult. Nem véletlen, hogy világszerte ez az egyik legismertebb és a csapatokról való gondolkodást leginkább befolyásoló munkája. Egyetemeken tanítják, vezetői képzések alapvető anyaga. (A fenti kritikák ismeretében elég nagy baj ez. 🙁 )
Azért ezek a fázisok nem így működnek az életben, valószínűleg te sem találkoztál még olyan csapattal, akik egyszer lejátszották a konfliktusaikat és soha többé nem kerülnek feszes helyzetbe egymással. De olyan is kevés van, hogy egy csapat összeáll és addig nem képes teljesíteni amíg le nem játszott minden meccset és ki nem alakultak a szabályai.
A modell linearitása az ami a legtöbb kritikát kapta a tudományos világban is (Iannucci, 2019), mert a gyorsan változó, dinamikus, több fókuszú csapatok működését (akik több feladathoz is hozzájárulnak) nem írja le jól. A legjobb közelítés a valósághoz az, hogy a szakaszokra jellemző viselkedésmódok valóban megjelennek de egy csapat fejlődése során többször is felbukkanhatnak. A csapat egészét felborító, újraszervező konfliktus kialakulhat egy régóta együtt dolgozó közösségnél is. Új normák befogadására, kialakítására szüksége lehet egy teamnek az „élete” során bármikor a változó környezeti elvárásokra való reakció következtében. A csapatok a modern vállalati környezetben a legkevésbé stabilak, így a csapattagság kérdése szinte folyamatosan jelen van és a csapat időről-időre újraformálódik.
Mi is az a csoportdinamika?
Tuckman modellje a csoportok fejlődését próbálta meg leírni, megfigyelhető jelenségek mentén beazonosíthatóvá tenni, de vajon a fejlődés időbelisége kielégítő definíciója a csoportdinamikának? Hát, szükséges, de nem elégséges. 🙂
A szociálpszichológia meghatározása szerint a csoportdinamika 3 fő területet jelöl:
- A csoportokban zajló folyamatok: olyan erők, amelyek pszichológiailag leírható jelenségeket hívnak elő. Pl. szerepfejlődés, hatalom, befolyás, vezetés, csoportképződés
- Ezeknek a csoportfolyamatoknak a tudományos vizsgálata
- A csoportfolyamatok befolyásolása
Tehát a csoportdinamika azoknak az erőknek a feltárását és tudományos vizsgálatát jelöli, amelyek egy csoport életét befolyásolják, azzal a céllal, hogy ezeket a folyamatokat befolyásolni tudjuk.